Elönt a boldogság érzése, kicsordul a könnyed

Az előző blogomban meséltem nektek arról, hogy eljutottam San Marino-ba, egy világhírű belsőépítész irodában dolgozhattam, a világkiállításra terveztem egy stand részletet. Ebben az évben a megérkezésem a milánói kiállításra számomra olyan volt, mint egy álom. Amikor beléptem a több mint 600 négyzetméteres luxus bútorokkal és elképesztően szép csillogó üvegmozaikokkal teli standra, az első dolgom az volt, hogy megkeressem azt a hálószoba, gardrób fürdő hármast amely az én koncepcióm alapján született meg. Nem emlékszem pontosan hány percig tartott, de az biztos, hogy életemben nem voltam olyan gyors.

Amikor megláttam hihetetlenül boldog voltam, kicsordult a könnyem. Percekig csak néztem, és nem tértem magamhoz. Boldogság és hála érzése járt át tetőtől talpig.

Úgy lebegsz a föld felett, mintha nem létezne a gravitáció

Ebben a néhány pillanatban nem számított semmi más csak az a hely. Könnyűnek, áldottnak éreztem magam. Egyszerűen éreztem, hogy elképesztően szerencsés vagyok, hogy mindez megadatott nekem ! Megöleltem a mentorom, eközben végtelenül nagy hálával csak annyit tudtam mondani : Köszönöm! Még egy órán keresztül tartott ez az euforikus állapot de lehet, hogy tovább is.

Ebben a pár napban, többször gondoltam erre a pillanatra, és azóta is többször gondolok rá, minden alkalommal, ha nehéz helyzetben vagyok. Mindig büszkeséggel tölt el ez a gondolat, mindig úgy tekinetk magamra, mint arra a személyre aki megvalósította élete egyik legnagyobb álmát, aki a félelmei ellenére cselekedett, hitt és elindult az úton.

Hirtelen minden a helyére kerül

Ebben a néhány pillanatban volt még valami különleges, minden értelmet nyert. A korábbi kudarcok tanításai, hogy, miért minden akkor és úgy történt velem ahogy történt. Hogyan vezetett  el az egyik lépcsőfok, egy következő szinthez, és így tovább. Minden világossá vált, és csak hálával tudtam gondolni mindenre és mindenkire.

Amikor egy motivációs rendezvényen Péter arra biztatott, hogy válasszunk szakmai mentort magunknak nem volt kérdés, hogy Massimiliano lesz a mentorom. Azt még nem tudtam, hogyan fogom megkeresni, mit fogok mondani, semmit nem tudtam, csak azt, hogy ő lesz és ebben hittem nagyon erősen.

Őszintén szólva óriási volt a belső feszültség bennem, féltem, mert tudtam, hogy bizonyítanom kell, de ugyan akkor mindennél jobban vágytam erre a lehetőségre .Ezért arra biztatlak, ha van egy álmod küzdj érte, mert megéri! Nem számít mekkora, elérhető, mert minden lehetséges annak aki hisz.