Amire nem számítottam az pedig nem más mint az, hogy alig hagytam el a luxusvillák terepét, rögtön újabb  lehetőséget kaptam egy luxus villa megtervezésére. Büszke voltam, ez egy nagyon szép feladatnak tűnt. A ház gyönyörű volt kívülről, így könnyen  megálmodtam a belső tereket.  Mindent megálmodtam, kiváló társtervezőim voltak, de ez a feladat az életem egyik legnagyobb kihívásává változott, szakmailag, emberileg is sokat fejlődtem.

A végeredmény végül is nagyon szép lett. A tanulópénz drága volt, de újabb lépcsőfokot jelentett a siker lépcsőjén. Senki nem születik sikeresnek hanem azzá válik. A kudarcok pedig nem ellentétei a sikernek hanem a részei. Sőt igazából egy-egy helyzetben rengeteg az érték, minden nehezen megszületett project, emberi nehézség a javamra szolgált. Így utólag már pontosan látom.

Ebből a megvalósult munkából, rengeteg szakmai tudásra, értékes szakmai kapcsolatokra tettem szert.

Nagy álmaim voltak,  és ezek közül már sok teljesült. Luxus villákat akartam tervezni, és azokat terveztem, tervezünk. Emlékszem mikor a mentoromtól búcsút vettem, magamban azt mondtam " most jön Milánó, Párizs, Miami ezekben a városokban fogok szebbnél- szebb tereket tervezni " Ezt 2016-ban mondtam, ma 2020 -ban ezek közül két városban már" otthagytam a kezem nyomát" Amiért végtelenül hálás vagyok.

Álomból valóság..

Minden újabb szakmai kihívásból tanultam valamit. Így épültek fel azok a tervezési folyamatok amelyeket ma használok. Ma már olyan több lépcsős rendszerben dolgozom amelyben minden folyamatnak helye van, és minden alkalommal mindent ugyan abban a sorrendben teszünk.

Az álmom felé lépcsőt építettem, úgy hogy nem is vettem észre , lépésről lépésre alig 4 hónap múlva azután, hogy ismét a kudarc árnyékolta be a kilátásom, a meseszép San Marino-ban ébredtem meseszép kilátásra tekintő szállodai szobámban...